..( folytatás a Családi lapról) A hatvanas évek óta bizonyosságot nyert, hogy a csecsemő működő érzékelőrendszerekkel jön a világra.Az újszülöttek látórendszere születéskor nem túl fejlett, fókuszálási képességük gyenge, annyit látnak 20 méterről, mint egy felnőtt 660 méterről.Ennek ellenére sok időt töltenek nézelődéssel.Szeretik a bonyolult mintákat, a görbe vonalakat a simákkal szemben, érdeklődve figyelik az arcok kontúrját.

Összerezzennek a hangos zajra, a nagyon hasonló hangok közötti különbséget is érzékelik, keresik a hang forrását.

Képesek az ízeket megkülönböztetni egymástól, jobban szeretik az édes ízt a többinél.

Az illatok közti finom különbségeket is megérzik, a rossz szagoktól elfordítják a fejüket, az anyatejes csecsemők felismerik az anya szagát.

A babák már a méhen belüli tapasztalataikból is tanulnak, megkülönböztetik az emberi hangot a zajoktól, jobban szeretik a női hangot a férfinál, a saját anyjukét a többi nőénél.

A XX. század egyik legkiemelkedőbb pszichológusa, Jean Piaget szerint a gyerekünket úgy kell tekinteni, mint egy minden iránt érdeklődő tudóst, aki kísérleteket hajt végre, hogy meglássa, mi történik. ( Ez valamelyest indokolja a falhoz vágott borsópürét is, bár tudom, hogy sovány vigasz.)

                                                          Folyt. köv.

                                                   Földvári Nelli