archiv02

Három marokkói állami egyetemmel és egy magán főiskolával tárgyaltak a közelmúltban a Pannon Egyetem vezetői. A veszprémihez képest hasonló profilú intézményekkel oktatói és hallgatói, valamint közös képzési programok valósulhatnak meg a jövőben. Rédey Ákos rektor és Mihalovics Árpád nemzetközi ügyekért felelős rektor helyettes az egyetemeken szerzett benyomásokon túl a Marokkóban tapasztalt kontrasztokról is tájékoztatta a sajtót, márványpaloták és nyomornegyedek egyidejű jelenlétéről, fényűzésről és jelentős mértékű szegénységről, analfabétizmusról szólt a beszámoló.

Nem ismerek senkit, aki ne örülne a Pannon Egyetem sikereinek. A valódi universitas-szá váláshoz természetesen hozzá tartozik az oktatási és tudományos kapcsolatépítés ország-, és kontinens határokra való tekintet nélkül. Első pillantásra tehát hibátlan választásnak tűnik a veszprémi egyetem általam is nagyra tartott vezetőinek afrikai „térhódítása”, és valószínűleg magam is beértem volna az örvendetes hír e módon történő elkönyvelésével, ha nem jártam volna ugyanazokban a napokban a térségben, igaz, egy 2400 (egyes források szerint „csak” 1600) km. hosszú marokkói katonai erődítmény túloldalán.

A történetet a 2001-ben szintén ott járt angol színész és világutazó Michael Palin (itthon a legtöbben talán a Monty Python társulat Gyalog Galoppjából, vagy a Brian életéből ismerhetik) a világ egyik leginkább féltve őrzött titkaként írja le Szahara című, magyarul is megjelent úti naplójában (2006., Park Kiadó).

Nem tudhatom, a veszprémi egyetem vezetői mennyit ismernek e titokból. A Szaharavi Arab Demokratikus Köztársaság (Nyugat-Szahara) 33 éve tartó marokkói megszállásáról van szó. Nyugat-Szahara valaha spanyol gyarmat volt. Gimnazista koromban még rendszeresen hallhattunk híradásokat a térségről, és az 1973-ban alapított POLISARIO (Populare Liberation Rio de Oro - Nyugat-Szaharai Népi Felszabadító Mozgalom) harci sikereiről. A szocialista tábor akkor még egy baloldali, vagyis potenciális szövetséges mozgalmat látott a mozgalomban, melyről hamar kiderült, hogy az inkább nemzeti jellegű, ekkor szűntek meg a híradások a térségről. Franco tábornok 1975-ös halálát és a spanyol hadsereg kivonulását marokkói és mauritániai megszállás követte, utóbbiak kormánya a sikertelenség és népük a POLISARIO iránti szimpátiája miatt 6 évvel később kivonult a térségből és az ország szövetségesévé vált. A már említett falat 1982-ben építette a marokkói kormány annak érdekében, hogy stabilizálja az ország területének 70-, lakosságának 40 %-a felett érvényesített uralmát. A megszállt területek gazdasági jelentőségét nagy tisztaságú foszfátbányái, tengerparti halászvizei és újabban emlegetett földgáz, illetve olajkészletei adják.

Nyugat-Szahara lakosságának 60%-a, több, mint 200 ezer ember a Szaharába menekült, 33 éve él a fal túlsó oldalán öt 40-45- ezres menekült táborban. Az 1997 szeptemberében kötött tűzszünetet többnyire betartják, ezt az ENSZ 250 katonája ellenőrzi, állítólag 2 millió dollárért havonta. Az élelmiszer segélyekre szánt összeggel együtt mindez 3 millió dollárjában van a világnak, havonta. A menekült táborok igazgatása szervezett. 16 minisztériumból álló kormányát a POLISARIO adja, a polgármestereket szabad választásokon választják. A 85 ország által elismert kormány munkáját európai, de főleg spanyol és olasz civil szervezetek és önkormányzatok, egyetemek segítik, az általuk fenntartott oktatási és egészségügyi intézményekben, múzeumokban, teleházban, rádióban, tv-ben helyi és küldő országokból érkezett önkéntesek dolgoznak. Az oktatási rendszer csak az általános és az alap fokú fogyatékos képzésre, valamelyest még a szakképzésre terjed ki, a közép-, és felsőfokú képzés többnyire Spanyolországban és Algériában történik.

A marokkói megszállást a világ egyetlen országa sem ismeri el, a jelenlegi status quo fennmaradásában érdekeltek között Marokkó mellett Szaud Arábiát, Izraelt, Franciaországot és az Amerikai Egyesült Államokat emlegetik a térségben.

A helyzet rendezésének előkészítésével Kofi Annan ENSZ főtitkár James Baker egykori amerikai külügyminisztert bízta meg, aki a menekült táborokban is tájékozódott. Béketervét (Nyugat-Szahara egyelőre kapjon Marokkón belül korlátozott autonómiát, 5 éven belül pedig népszavazás döntsön az ország lakosainak sorsáról) mindkét fél elutasította. A Polisario Frontnak a rendezés elodázása, és a marokkói fennhatóság bár ideiglenes, de ezzel deklarált elismerése miatt nem tetszik a terv, Marokkó pedig okkal tart a népszavazás eredményétől. A vita évek óta arról folyik, hogy kik is vehessenek részt a referendumon. Marokkó ide érti azt a kb. 120 ezer telepest, akik állami kedvezményekért költöztek északról a megszállt területekre a tartós berendezkedés komolyságának szándékát demonstrálandó (és nem érti ide a sivatagban élő csaknem negyedmillió menekültet), a POLISARIO viszont ragaszkodik annak az 1974-es népszámlálásnak az eredményeihez, amelyet még a spanyol fennhatóság alatt folytattak le, vagyis az érintett felek annak eredményeit nem manipulálhatták. Baker 2004-ben hagyott fel, mint reménytelennek ítélt dologgal a közvetítéssel. Az ENSZ tevékenysége a segélyezés és a békefenntartás (két magyar tiszt is itt teljesít szolgálatot, egyikükkel, egy szimpatikus székesfehérvári őrnaggyal találkozni is sikerült Tifaritiben) mellett néhány éve családlátogatások bonyolítására terjed még ki. Hetente 5-5 látogatót szállítanak a fal egyik oldaláról a másikra. Könnyen kiszámolható, milyen gyakran esik egy-egy szétszakított családra a viszontlátás öröme.

„Egy nép kétharmada tengődik menekülttáborokban a hazáján kívül, lassan minden reményét feladva, miközben az ENSZ által elismert állama van. A világszervezet ez ügyben (is) határozatok tömkelegét hozta már, ám ezeknek nem képes érvényt szerezni, mert egy ország két nagyhatalommal a háta mögött fütyül mindenre, és ezt a legenyhébb gazdasági, politikai-diplomáciai szankciók fenyegetése nélkül megteheti...” –vonta meg 3 éve a mérleget Pál Attila a Beszélő 2005 szeptemberi számában. Michael Palin a világ egyik legféltettebb titkaként írt a helyzetről. Két heti ott tartózkodás után, látva, hogyan nő fel immár a harmadik generáció a kietlen sivatagba szorítottan azt mondom, az ismert világ egyik legkevésbé vitatható szégyenével állunk szemben, melynek kapcsán a költővel szólva a cinkosok mellett a némákat is a vétkesek közé számíthatjuk .

A marokkói felsőoktatási intézmények vezetői szeptemberben látogatnak Veszprémbe az együttműködés konkretizálása céljából. A Pannon Egyetem autonómiáját, döntési kompetenciáját nem vitatom. Az autonómia azonban felelősséggel is jár. Ahogy a kínai olimpia megrendezéséből a tibeti problémára is jut a reflektorok fényéből, a helyzet ismeretében esetleg ilyen szempontból is figyelhetjük majd a találkozóról, az esetleges megállapodás részleteiről szóló híreket.

(vehir.hu)

Gyenesei: regionális szinten működnek tovább a közigazgatási hivatalok

Nyugdíjba vonul és kitálal a professzor

Quo Vadis Európa? – Pöttering az ír népszavazás következményeiről

5,4 millió háborús halott 50 év alatt - eddig alábecsülték a számot

Halottat választottak polgármesternek Vioneşti településen

Pornográfnak minősítették Brüsszelben a Rába-védő plakátokat

Marokkói kapcsolatok…

Oláh Miklós 2008.05.05 10:34